Most ez komoly? (Horror esti mese)

    Este fél nyolc. “Gyerekek, most az esti mese következik” hallom a rádióban, miközben épp hazafelé felé robogok.
Sötét van, az  autó reflektorain keresztül bámulom az utat. Mese? Inkább valami zenét szeretnék, és átkapcsolom, De hirtelen meggondolom magam. Miért is ne? Olyan régen hallgattam mesét. Visszakapcsolok. Még szólnak a tárogató szomorú hangjainak utolsó akkordjai. Ez lenne a szignálja? Hmmm. De hisz  ez szomorú dal! Nem értem. Talán valami vidám kéne, vagy valami kedvesebb…na mindegy.

 Végre elkezdődik. Akkor még nem sejtem, hogy egy rémtörténetet hallok majd, és ha gyerek lennék, biztos nem mernék hazamenni ebben a sötétben!

Egy híres  színész pompás előadásmódban olvassa fel a magyar népmesét. Kezdem élvezni. Régi legendát elevenít meg. A mese arról szól, hogy  a Balaton partján élt egy asszony, akinek messze földre híres kecskenyája volt. Ám egy napon jött egy fiatal lány, akinek szintén kecskéi voltak, de sokkal szebbek, mint az asszonyé. Ráadásul a lány kecskéinek a patái aranyból voltak! Na persze, az asszony elkezdett irigykedni, és minden erejével azon mesterkedett, hogy megszerezze a lánytól a nyájat. De sehogy se tudta. Ekkor tutira össze-szervezkedett az ördöggel, és amíg a lány a Balaton partján ült, addig az asszony egy hatalmas nagy árkot húzott mögé, amibe elkezdett csorogni a víz. Hirtelen hatalmas vihar kerekedett, és a víz megáradt, a lány belefulladt a vízbe. De az irigy asszony arra nem számított, hogy az aranypatájú kecskék is , sőt az asszony kecskéi is odavesznek.

Szóval, mindenki meghalt, csak a rossz nő nem.

Mindezt a színész annyira élethűen mesélte el, hatalmas hangján úgy jajveszékelt, fújtatott, hörgött, és egy akkora nagy kiáltással végzett a mesével, hogy isten bizony még én is megijedtem. Még felocsúdni  sem volt időm, amikor a rádió bemondója, a bemondók sablonos hangján közölte: Jó éjszakát gyerekek, álmodjatok szépeket!

 Egy pillanatra megállt bennem a szusz. Aztán, nem is tudom miért, kitört belőlem a szó szerinti röhögés. Még a könnyem is kicsordult, annyira groteszk volt  számomra az egész. Miután nevetésem alább hagyott, végiggondoltam az egészet. Például,  hogy a mesének nem volt jó vége, igaz , tanulság volt benne. Hogy sajnos sok magyar ember azért nem tud előbbre lépni, mert rendelkezik egy sajnálatos tulajdonsággal, azzal a szűnni nem akaró irigységgel. Aztán konstatáltam, hogy ha az én gyerekem hallgatta volna annak idején közvetlenül lefekvés előtt ezt a mesét, egész éjjel nem tudott volna aludni, esetleg rémálmai lettek volna.

Lehetséges, hogy aki az aznapi mesét választotta a rádióban, annak nincsenek gyermekei? Az bizony meglehet. Mert ha lenne, akkor ismerné a gyermekek lelkivilágát, és soha nem választana ilyen esti mesét. Már csak azért sem, mert sok gyerek minimum három éves koráig még látja a láthatatlan világot, és bizony sokszor meg is ijed tőle.

Nem kell feleslegesen ijesztgetni még este is, főleg ha a mesében nem a jó győz!

 

2017-09-01T18:11:31+00:00
error: Content is protected !!