Mindig segítek, és mindig becsapnak! :(

Kedves Emese Anabel!

Tanácsára van szükségem, mert rájöttem, hogy 62 éves fejemre még mindig naiv vagyok, akit állandóan meg lehet vezetni. Életem folyamán ahol tudtam segítettem másokon, nem várva érte semmit, igaz engem is sokan kisegítettek. De most, hogy visszatekintek a múltamra, azt hiszem inkább kihasználtak, mert ha valaki valamit kért, gondolkodás nélkül megtettem. Néha a szívem mélyén éreztem, hogy itt most nem kéne, de a végén mégsem mondtam nemet.

Soha nem figyeltem erre, minden automatikusan működött nálam, de a legutóbbi esetem elgondolkoztatott.

Történt ugyanis, hogy a mellettem lévő lakásba új albérlő költözött, aki már az első alkalommal nem tudott bejutni a lakásba, mert véletlenül rossz kulcsokat kapott. Kétségbeesésében hozzám kopogott be késő este, és én készségesen segítettem megoldani a helyzetet.

Így ismerkedtem meg Jóskával, aki Ausztriában dolgozott, keveset tartózkodott otthon. De amikor az albérletben volt, általában átkopogott hozzám mindenféle ügyes-bajos dolgával. Hol a gázrózsa volt bedugulva, hol a WC nem ment. Telefonszámot is cseréltünk, ha valami gond lenne. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre többet ül a nappalimban valamilyen ürüggyel. Egy ilyen alkalommal aztán kijelentette, hogy szeretne nekem udvarolni, szerinte mi jól meglennénk együtt. Nekem ez nem volt ínyemre, mert egyrészt ő vagy 10 évvel fiatalabb nálam – igaz, három éve elvált- másrészt láttam, hogy szeret felönteni a garatra. De nem szóltam semmit, gondoltam, csak észreveszi visszafogott viselkedésemet. Hát nem vette észre! már akkor is zaklatott a telefonjaival, amikor külföldön volt. Egyszer arra kért, menjek el. és sürgősen töltsem fel a telefonját, mert kint nincs rá lehetősége. Én meg jó bolond rohantam taxival a városba, hogy segítsek szegénynek. Közben figyeltem fel arra, hogy mikor nincs otthon, a főbérlő -nem tudni miért- bemegy a lakásba, és órákat tölt ott. Természetesen Jóskát azonnal figyelmeztettem erre az abszurd helyzetre. Ebből cirkusz lett, és három hónappal a beköltözés után kiköltözés. Olyan hirtelen történt az egész, hogy engem kért meg, keressek neki azonnal másik albérletet, amit én újfent készségesen megtettem, mert mégsem maradhat az ember közvetlenül karácsony előtt lakás nélkül. Karácsony napján meg telefonált, hogy épp most loptak el tőle 800 eurót, ami a zsebében volt, és adjak már neki pénzt kölcsön, majd a fizetéséből visszaadja, mert mi lesz így vele Szenteste. Gondolkodás nélkül leszaladtam, és amim volt, 30 euróm, odaadtam neki. Ez volt az utolsó alkalom, amikor láttam. Azóta se hang se kép, és szerintem többet nem is látom.

Most, hogy az életem végiggondoltam, rájöttem, hogy felnőtt fiam is ezekkel a problémákkal küszködik. Akárki akármit kér tőle, soha semmiben nem tud nemet mondani.

Lehet ezen segíteni? Változtatni? Miért van ez?

Margit

 

Kedves Margit!

Szép dolog, jó dolog a segítségnyújtás, de mint mindennek, ennek is meg van a bizonyos határa. Ezzel nem azt akarom írni, hogy ne segítsünk embertársainkon, hisz ez természetes velejárója a felebaráti szeretetnek. Viszont nem kell mindig mindenáron mindenkinek segíteni, mert nem tudhatjuk, hogy az adott szituáció nem tanító jellegű-e a másik életében. Vannak élethelyzetek, amik pont azért történnek meg velünk, hogy elgondolkodjunk, miért van ez? És ha ebben a helyzetben valaki segít, azaz megoldja helyettünk, ezzel ő elveszi tőlünk a tanulás, megtapasztalás lehetőségét.

Ez az egyik dolog, amire szeretném felhívni figyelmét.

A másik az, hogy a leírtak alapján Ön, és Önön keresztül a fia is nyilván a „morfogenetikai mezőből” hozta magával azt a negatív programot, hogy soha nem tud nemet mondani.

A „morfe” görög szó: struktúrát, formát jelent; a „genetikus” pedig a „genesis” szóból ered és azt jelenti, hogy: keletkezik.

Ezt a mezőt úgy képzeljük el, mint a fizikai síkon a genetikai kódokat, amiket a DNS, RNS tárol, csak itt lelki síkon van jelen. Egyfajta „energiatartály”, ami beszippantja az összes beidegződést, negatív blokkokat, félelmeket, társadalmi sztereotípiákat, mindent, ami alapján egy család leszármazottai gondolkodtak, éltek, cselekedtek. Ilyen negatív beidegződés például: „Jobb elkerülni a konfliktust, inkább ne mondj nemet, biztos ami biztos”. Vagy például egy-egy szituációt úgy old meg valaki, hogy öngyilkos lesz.

Ez generációról generációra öröklődik, jön velünk apai és anyai ágon egyaránt. Ezek alapján a negatív programok alapján sokszor pont úgy fogunk viselkedni, dönteni, ahogy elődeink tettek. Ez a negatív mező addig megy leszármazottról leszármazottra, amíg valaki lelki fejlődése során el nem kezd ezen gondolkozni, és külső megoldást keres. Manapság a lélekgyógyászatban már több fajta módszer van arra, hogy ezt a kínos morfogenetikai mezőt megtisztítsuk. Terápiák, családi vérvonal tisztítások, családállítások tudnak nekünk ebben segíteni.

Ha ezt sikerül megtisztítani, akkor az ember megszabadulhat ősei, nagyszülei, szülei és saját maga által felhalmozott rengeteg negatív kódtól, programtól. És ami a lényeg, ezáltal gyermekeinek és unokáinak és az utána következő generációknak is segített.

Természetesen ez nem olyan egyszerű. Ahhoz, hogy valaki ezektől megszabaduljon, meg kell változtatnia a gondolkozását, ami, higgye el, nem kis munka. De megéri!

2017-09-19T16:36:25+00:00
error: Content is protected !!