Mélyponton

Kedves Emese Anabel!

Az életem teljesen a feje tetejére állt. Egyszerűen kiesett a kezemből sorsom irányítása.

Nem volt ez mindig így! Azelőtt, fiatal koromban tele voltam vidámsággal, hittel és bizakodással.

Az egész baj akkor kezdődött, amikor kamaszkorom végén hirtelen meghalt az édesapám, akit imádtam. Alig tudtam feldolgozni halálát, mire 10 évre rá meghalt édesanyám is. Hirtelen magunkra maradtunk testvéremmel, aki sajnos elég messze lakik tőlem, így csak ritkán találkozhatunk. Akkor már férjnél voltam, épp állapotos első gyermekünkkel. Férjem családja valamiért nemigen fogadott be, ahol később az apósom is meghalt. Özvegyen maradt anyósom pedig még mindig pórázon rángatja a páromat, és ha füttyent, ő fut, rohan haza az 50 kilométerrel odébb lévő faluba, még most, 12 évvel az esküvőnk után is. Ebből persze folyamatosan konfliktusok vannak, mert általában idegesen jön haza. Anyósom telebeszéli ellenem a fejét, nem tud elviselni engem. Az a helyzet, hogy hiába igyekeztem sok éven keresztül, ez az áldatlan állapot megmérgezi a kapcsolatunkat. Folyamatosan a szüleimre gondolok, nem tudom őket érzelmileg elengedni, elfelejteni. Mivel borzasztóan magányosnak érzem magam, egyre gyakrabban teszek szemrehányást Istennek, hogyha szeret, ahogy a hittanon tanultam, meg a templomban mondják, akkor miért vette el tőlem őket?

Most ráadásul az egyetlen barátnőm is meghalt! Ez nekem már sok! Ebben a kétségbeejtő helyzetemben már arra gondolok, hogy Isten talán nem is létezik, mert akkor nem engedné, hogy ilyen szörnyűségek történjenek velem. Ha lenne, látnia kellene, mennyire egyedül vagyok.

A munkahelyemen is problémáim vannak, a kollégáimmal folyamatosan konfliktusba keveredek. Úgy érzem ott sem tudok helytállni. Hiába harcolok, úgy néz ki, én már nem tudok teljesíteni sem a munkahelyemen, se a magánéletemben.

Egészségügyi problémák is gyötörnek. Egyre gyakrabban járok orvoshoz. Fáj a vállam, a hátam, aranyerem van, állandóan fáj a torkom, lassan semmire sincs energiám.

Azt hiszem, én már nem hiszek se magamban, se másokban, sem az Istenben! Teljesen összeomlottam! Hát hogy lehet így élni?

 

Kedves Kati!

Amiket itt leírt, azok bizony mind emberpróbáló élethelyzetek. Most teljesen el van keseredve, hisz úgy érzi, minden Ön ellen szól, és nincs már segítsége, támasza. Elhunyt szüleit képtelen elengedni, mert fél, hogy ez az elengedés azt jelenti, hogy elfelejti őket. Pedig ez csak energetikailag elengedés. A szívében a szeretet által örökre megmaradnak.

Haragszik az Istenre, másokra és magára is. Lehetséges, hogy ez életének egyik mélypontja, amiből nem talál kiutat. Itt most válaszút van, és hogy melyik irányba fog menni, az csakis Öntől függ. Ilyenkor két lehetőség van. Az egyik, hogy összeomlik, és bent marad a gödörben, aminek a következményeit hadd ne részletezzem. A másik pedig, hogy valahogy felülmúlva saját magát kimászik belőle.

Ha ezt választja, akkor minden segítséget meg fog kapni a fenti világtól, és a környezetében lévő embertársaitól is, akiket ebben a magányosnak hitt időszakában még nem vesz észre.

Most azt gondolja, már nincs hite, hiába tanulta gyerekkorában a hittanórákon. Tudnia kell, hogy ezt nem lehet tanulni, mert a hit egy ajándék. Most haragszik és szomorú. Sajnálja magát, meghalt szeretteit, életét, házasságát, és már észre sem veszi az élet szépségeit: A gyermekeit, mint jövőt, és a változás, a személyes fejlődés lehetőségét.

Van egy jó hírem! Az ember a gödör mélyétől lejjebb már nem kerülhet. Innen csak felfelé vezet az út. Persze, ha így dönt. Itt és most lehetősége van életét átértékelni, számot vetni eddigi cselekedeteiről, lépéseiről. Minden, ami Önnel történt, annak meg kellett történnie, mivel véletlenek nincsenek. Most a legfontosabb az elveszettnek gondolt hitét gyorsan előkeresni és megerősíteni. Hit nélkül is lehet ugyan élni, de minek, amikor a hit szárnyakat ad, megsegít, és előre visz. Azt írta, valamikor régen, ez mind meg volt Önnek. Gondoljon vissza ezekre az évekre. Merítsen a szép emlékekből!

Most úgy érzi, egyedül maradt, nincs segítsége. Valójában sose vagyunk egyedül. Még akkor sem, ha magányosnak gondoljuk magunkat. Annyi, de annyi segítségünk van: angyalok, égi segítők, nem beszélve Jézusról, és Szűzanyáról, és természetesen a Mennyei Atyáról. Mind – mind alig várják, hogy segítsenek nekünk. Csak kérnünk kell, és megadatik.

A hitnek és az imának hatalmas ereje van. Átsegít tűzön-vízen keresztül.

Fogalmazzon meg kis imádságokat, írja le egy lapra, naponta többször olvassa el, és higgyen benne, hogy a segítség megérkezik. Higgyen abban, hogy ki tud billenni a mélypontból, és minden újra a helyére kerül.

Van a Bibliában egy gyönyörű történet, amit erősítésnek szívből ajánlok Önnek. Ez Jób története, aki nagyon nehéz élethelyzete ellenére ( meghalt a felesége, gyermekei, elpusztultak az állatai, fekélyek és más egyéb betegségek gyötörték stb…) sem hagyta el a hitét, hatalmas égi jutalomban részesült. Élete újra rendbe jött, teljesen megújult. Áldásos lett. Ezt kívánom Önnek én is.

Végül fogadja tőlem szeretettel ezt a szép idézetet, ami minden élethelyzetben segít:

Ne félj, csak higgy!” (Márk evangéliuma 5,36)

2017-10-12T17:34:02+00:00
error: Content is protected !!