Legyen áldott mindenki, akinek köszönhetem ezt az ételt!

Sokan mormolunk kis imát, evés előtt, hogy “jövel Jézus légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk”.

Az évek alatt automatikussá vált ima, hirtelen inspirációból, kibővítve ezzel a mondattal, nemrég új értelmet nyert életemben.   Mikor elhagytam szülőföldemet, és olyan helyre utaztam, ahol a zöldség, gyümölcs és más élelmiszer nagy becsben van tartva, és saláta helyett pimpimpálé levelet (nem mintha rossz lett volna) ettem a reggelihez, felfedeztem úja az étel értékét.  Mikor tányéromra raktam a saját készítésű kenyeremet, aminek különleges lisztjét csak nehezen tudtam megszerezni, és boldogan dagasztottam, mikor végre meg volt, amikor szagolgatva, örömmel ízleltem meg a fejes salátát, retket, ami végre júniusban kapható volt idefent, a hegyekben, elgondolkoztam ezen az imán.

Én szeretem Jézust. És tényleg kérem áldását az életemre. De mi van azokkal az emberekkel, akiknek fizikailag is köszönhetem a betevő falatomat? Mert vegyük például csak a lisztet, amiből a kenyerem készült, mennyi munkával alakul liszté? A gazda, aki felszántotta a földet, elvetette a magot, amiből aztán búza nőtt ki, az arató, aki a tűző napon learatta,  a malomban dolgozók , akik aztán a magokat felőrölték, aztán azok, akik csomagolták, akik felrakták a kamionokra, a sofőr, aki elvitte a boltokba, a boltos, aki kirakta a polcra, stb. Vagy a saláta, többi zöldség , amit valakik elvetettek, felneveltek, öntöztek, kiszedték a földből, megtisztították, csomagolták , piacra, boltokba vitték….Persze, van gépi segítség, de azokat is emberek irányítják.

És így végig gondoltam a vajat, a sajtot, a cikória kávémat tejjel, és a többi „alapanyagot”, amiből a reggelim elkészült. Ebben a fura világban, amikor sokunknak nincs kis földje, nem tartunk jószágot, nem tudjuk ezeket az alapanyagokat „kitermelni”, azt gondolom, rengeteget köszönhetünk azoknak, akik verejtékes munkával, sokszor csekélyke fizetésért megteremtik nekünk a betevő falatot. (és itt most nem érdekel a multi, a gyárak, és a pénz) Vagy az őstermelőket, akik hajnaltól éjjelig dolgoznak a földjeiken, és hozzák a piacra. És végül ne hagyjuk ki szeretteinket se, vagy bárkit, akik az alapanyagokból otthon elkészíti nekünk a finom ebédet, vacsorát.   Ezeket szépen végiggondolva a fejemben, evés előtt arra a következtetésre jutottam, hogy:

LEGYEN ÁLDOTT MINDENKI, AKINEK KÖSZÖNHETEM EZT AZ ÉTELT.  ÁMEN!

2018-08-16T11:32:56+00:00
error: Content is protected !!