Kis égi segítség!

     Erzsike már harmadik éve ápolta férjét. Azt mondták, gyógyíthatatlan, és maximum két-három éve van hátra.

Amikor ezt Pali bácsi megtudta, lemondott az életről. Úgy döntött, nem fog ellene harcolni, ez van, el kell fogadni. Erzsike persze harcolt helyette! Orvostól – orvosig ment, mindenféle gyógymódot keresett, kutakodott. Mindhiába. Pali bácsi feladta. Mintha módszeresen készült volna a halálra.Valami ritka kórban szenvedett, amit generációkon át cipelt a családja vérvonala, és lehet Pali bácsi ezelőtt a furcsa “hagyomány” előtt hajolt meg. Hónapról – hónapra lett egyre gyengébb, izmai sorban mondták fel a szolgálatot. Egyre kevesebbet mutatkozott, ment ki a lakásból, pedig volt tanyavilág, nagy kert. A családból szinte minden segítséget elutasított.

Így Erzsike magára maradva, de a végsőkig kitartott. Ha volt még erre az életre szóló karmája, ezáltal a szeretetteljes ápolás által szépen ledolgozta. Egy zokszó nélkül ápolta, etette – itatta, mosdatta, borotválta… Csöndben tűrte férje növekvő türelmetlenségét, amint az a halált várta. Sokszor akkor zokogott, amikor porszívózott, hogy senki se hallja. Aztán ha végképp nem bírta, átszaladt hozzánk, a szomszédba. Kisírta magát, mi nyugtatgattuk, lelket öntöttünk bele, kicsit megnevettettük, és ment is vissza. Volt, hogy elrendezte férjét, és kimenekült egyedül a tanyára. Sokszor mardosta a lelkiismeret-furdalás, hogy otthon hagyta egyedül, de hát neki is szüksége volt egy kis feltöltődésre.

Nyár eleje lehetett, amikor Pali bácsi befeküdt a kórházba. Mindkettőjüket megérintette a halál szele. Titokban a megváltást remélték. Nem szégyen ez! Hisz nagyon elfáradtak már. Egyikük ezért , másikuk azért.

Még aznap éjjel majdnem elment, de sikerült lélegeztetőgépre tenni, így haláltusája elhúzódott. Ezek persze sosem véletlenek. Azt mondják, hogy a halál előtti szenvedés által sok karmát letudhat a lélek, hogy könnyebben, tisztábban tudjon elmenni.

-Tudod 40 éve élünk együtt – mondta halkan, könnybe lábadt szemmel Erzsike, miközben a kanapénkon eszegette a fagyit- Ismersz, nem vagyok egy gyáva alak, de most félek. Félek attól, ami jön….Úgy segítenék neki, de nem tudom hogyan?

Egy ideig némán ültünk egymás mellett,

Aztán így szóltam. – Erzsike, ha szeretnéd, hogy nyugodtan menjen „haza”, akkor amikor bemész hozzá, köszönd meg neki az együtt töltött éveket. Ha úgy érzed, valamivel megbántottad az évek folyamán, akkor kérjél bocsánatot, és ha van valami sérelmed még van vele szemben, akkor azt bocsásd meg. Ezzel segítesz neki a legtöbbet. Így Pali bácsi, amikor itt lesz az idő, nyugodtabban tud hazatérni, a lelki világba.

És ez az idő két hét múlva éjjel eljött. Azrael, a halál szelíd angyala a kórházba ment érte. De nem volt egyedül. Mert vele jött Pali bácsi rég elhunyt édesanyja , rég meghalt barátai, és a szellemi vezetője is. Ahogy az elhasználódott testből, a szétrepedt” kosztümből” kilépett, megkönnyebbülve , boldogan hagyta itt a nehéz földi világot. Igaz, előtte még egy röpke pillanatra odasurrant Erzsébethez, aki épp a telefonra várva kicsit elszunyókált. Kedvesen megsimogatta fáradt, öreg arcát, szeretetteljesen csókot lehelt rá.- Köszönöm! Súgta a fülébe. -Várlak odaát! – Mondta Pali bácsi lelke,és elillant az angyalokkal.

Másnap este a zuhogó esőben Erzsikével kivittem a szokásos esti sétára Bella kutyámat. Hirtelen egy kismadárra lettünk figyelmesek, aki a fűben vergődött. Egy kis fecske volt. Szárnyai teljesen eláztak, nem tudott repülni.

-Vigyük haza! -csillant fel Erzsike szomorú szeme. – Száritsuk meg, nehogy elpusztuljon.

Előkerült egy doboz, bele egy nagyobb rongydarab, és már kész is volt a kis éjjeli menedék. Erzsike, -szóltam hirtelen ötlettől vezérelve. –  Legyen nálad. Bellától nincs biztonságban.

-Rendben – szólt sugárzó tekintette –   ne félj, nálam jó helyen lesz!

Másnap korán reggel csöngettek.

– Csak én vagyok, -kiáltotta, mert sejtette, hogy én még hálóingben botorkálok az ajtóhoz.

-Azt akartam mondani, hogy a kismadár jól van! Megszáradt! Egész éjjel vigyáztam rá. Gondoskodtam róla. -Nevetett fel.- Ha eláll az eső, elengedhetjük. Hadd menjen oda, ahová tartozik.

-Na, csak ezt akartam mondani- és már csukódott is az ajtaja.

Én még szinte fel se ocsúdtam, mire újra kinyitotta és így szólt:Köszönöm, hogy rám bíztad. Tudod, ez nekem most olyan volt, mint egy pszichoterápia.

Mosolyogva csuktam be az ajtót. Vajon Pali bácsi küldte kis vigasznak? Vagy csak egy kis égi segítség ?

Egy biztos, jól jött, és időben!

2017-09-18T09:40:37+00:00