Hihetetlen megoldás -panel sztori

Amióta új szomszéd költözött az alattunk lévő lakásba, télen folyamatosan fáztunk. Azelőtt egy idős néni lakott ott, és teljes gőzzel fűtött, így a mi lakásunk is jó meleg volt. Soha nem kellett bekapcsolnunk a radiátort. Aztán megjelent Ő, a nagyszájú, zsivajos, kasszás nő, aki a néni halála után nem sokkal birtokba vette a lenti lakást. A néni csöndes volt, ő bezzeg nem! Zúgott a tévé éjjel – nappal, jött-ment, nagy hangon kiabált a telefonjába, vagy a barátaival. Szinte soha nem aludt, El is neveztük denevérnek. Éjjel kettőtől fent volt és főzött az istenadta! Volt, hogy tojás, leégett hagyma, vagy sült hús szaga lopta be magát a szobánkba, és addig ingerelte az orrunkat, amíg fel nem ébredtünk. Akkor tetőzött csak igazán, amikor éjjel nekünk is nyitva volt az ablak. Ilyenkor félkómásan odarohantam, és morogva becsuktam.

Mert azt még elfelejtettem írni, hogy neki MINDIG tárva nyitva volt. Ezt úgy képzeljétek el, mintha nem lett volna ablaka, csak szúnyogháló. Nyáron persze senkit nem érdekelt, de télen már igen, főleg amikor mínusz 10 fok volt.  Sőt!

Egyre rosszabb lett a helyzet. Lakásunk kihűlt, a padlónk jég hideggé változott, huzatos lett a szoba. Fel kellett szerelkeznünk meleg, bélelt papuccsal, pulóverekkel. Míg régen 24 fok volt a lakásban, most alig 20 fok. Nem igazán értettük az okát, miért nincs soha legalább behajtva, hisz ő, mióta munkát talált, reggel nyolctól este hatig dolgozott. Tehát nem volt otthon!!!! Én viszont otthon dolgoztam!

Eleinte lestük, vártuk, mikor ér haza, és többször szépen megkértük, csukja már be az ablakát, amikor elmegy egész napra, mert megfagyunk, felfázunk. Azt válaszolta, hogy bocsi, de őneki mindig melege van, és amikor elmegy, elfelejti becsukni. Megígérte, hogy odafigyel. Hát nem figyelt oda!!!

Ez csak egyet jelenthetett: Hogy ő titokban egy eszkimó denevér! És nem érzi a hideget! Ez ellen nincs mit tenni, kérem! Ha ez az ablakügy akta lenne, az lenne ráírva pirossal: A helyzet megoldhatatlan! És lekerülne egy raktár mélyére.

Miután ezt beláttuk, leszigeteltük a padlót, azt a falat, ami alatt az ominózus ablak volt, és vastag, hosszú függönyt kerítettünk. Három év után, azaz idén elunván a nagy huzatot, átrendeztük a szobát, és a szomszéd ablaka “fölé” már semmit nem tettünk.

Aztán nemrég történt valami! Valami hihetetlen dolog! Vagy két hete vasárnap reggel kilenckor nagy erővel kopogtattak. A lenti szomszéd állt az ajtóban. A terebélyes asszonyság világoskék frottír fürdőköpenybe burkolózva, mint egy sonka, mezítláb, bolyhos papucsában toporgott előttem.

„Ne haragudjon szomszédasszony, hogy zavarom” szólt nagy hangon, „de kivettem a fülbevalómat fürdés előtt, és most nem tudom visszatenni. Nincs kihez fordulnom, a múltkor a lánya tette vissza fülembe. Itthon van?”

„Nincs, nincs itthon”, szóltam meglepődve. Láttam, igencsak elkeseredik. „Beleteszem én a fülébe, mutassa.”

„ Csak az egyiket kell. A másikat bele tudtam tenni. De nagyon vigyázzon rá! Nem ám tönkreteszi! Még az anyukámé volt! Látja? Ezt a kis véget kell becsavarni hátul!”

Mivel a körmeim hosszúak, elég sokáig tartott, mire sikerült.

„Jaj, nagyon szépen köszönöm” szólt boldogan és elviharzott.

Alig telt el pár perc, újra kopogtak. „Csak én vagyok az megint! Mégse tettem be jól a másikat. Becsavarná rendesen ezt is?”

“Persze”, szóltam és már csavartam is a fülbevalót. „Jaj de rendes maga! Meghálálom!”

Hangzott el az a bűvös mondat, amire én úgy reagáltam, mint tudjátok, amikor Dagobert bácsinak a pénzre megjelenik a szemében a dollárjel. Biztosan emlékeztek!

Rám nem jellemző, hogy csak akkor segítek, ha valamit szeretnék cserébe. De most mégis volt valami!

„Tudja mit? Bármikor becsavarom a fülébe a fülbevalót, ha maga becsukja télen az ablakát, amikor nincs otthon. Mert tudja, mi még mindig fázunk. Legyen ez hála jele!”

„ Ó csak ennyi? Velem meg lehet egyezni!” Szólt vidáman, és belépett a liftbe.

Én meg csak legyintettem egyet, gondolván, úgyis elfelejti.

De másnap reggel kutyasétáltatás közben azért felpislantottam a szomszéd ablakára.

Jé! Becsukta! Képzeljétek, becsukta az ablakot! És azóta, vagy két hete mindig becsukja, amikor elmegy otthonról.

Ennyire egyszerű lenne? Hihetetlen megoldás nem? Néha így intézik el föntről a régi kívánságainkat. 🙂

2017-11-25T16:37:23+00:00