Szösszenetek
A mi drága Dunánk! A méltóságteljes öreg hölgy, mindig tanít minket. Most például azt, hogy mi az igazi érték. Mi, akik mellette lakunk, falvainkban, városainkban, ki tudja mióta, ismerjük, szeretjük, csodáljuk. Ezer arca van! Ha
Sokan mormolunk kis imát, evés előtt, hogy "jövel Jézus légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk". Az évek alatt automatikussá vált ima, hirtelen inspirációból, kibővítve ezzel a mondattal, nemrég új értelmet nyert életemben. Mikor elhagytam
Elnézve ezt az alpesi hegyről lezúduló patakot, ami az olvadt hóból, esőből ered, észreveszem, hogy útja nem egyenes. Hihetetlen energiával és erővel képez magának utat innen - onnan, hogy aztán az összes vizet,
"Itt már mindent szabad! Teljesen felborultak a dolgok!" Szoktuk hallani, és bizony jó magunk is rábólintunk. Nagy harc folyik. Épp most lehetünk tanúi a végső, nagy ütközetnek. Egymásnak feszül a gyűlölet és a szeretet. Sokan
Számomra Jézus a mérce. Nagyon magas léc ez. Szinte elérhetetlen. Tudom. Hisz az ő tudatszintje nem vetekedik senkiével sem. Amit ő képvisel, az a hatalmas Szeretetenergia, a Forrás energiája, amire mindannyian vágyakozunk, és ami természetesen
Kaptál már ilyet? Persze, ajándékot ad és kap az ember: csak úgy, vagy szülinapok, névnapok alkalmából és ugye karácsonykor. De felejthetetlent? Ami nem tárgyi ajándék, és ami spontán, szívből jövő? Ami egyszeri, megismételhetetlen? Én kaptam:
Amióta új szomszéd költözött az alattunk lévő lakásba, télen folyamatosan fáztunk. Azelőtt egy idős néni lakott ott, és teljes gőzzel fűtött, így a mi lakásunk is jó meleg volt. Soha nem kellett bekapcsolnunk a radiátort.
Vajon mi lesz velük? Azokkal, akik meghaltak? Sajnálják-e, hogy el kell menniük? Hogy itt kellett hagyni minden földi jót, a szeretteiket, barátaikat. És látnak-e minket odaföntről? Tudnak-e valahogy segíteni? Vagy velünk maradtak annak ellenére, hogy
Erzsike már harmadik éve ápolta férjét. Azt mondták, gyógyíthatatlan, és maximum két-három éve van hátra. Amikor ezt Pali bácsi megtudta, lemondott az életről. Úgy döntött, nem fog ellene harcolni, ez van, el kell fogadni.
Csak ül az út szélen, és bambán mered maga elé. Fülén fülhallgató. Unottan nézi az előtte száguldozó autókat. „Mi lesz most velem?” Kérdezi magától. „Nem jöttek össze a pontok, hogy egy tisztességes egyetemre felvegyenek. Pedig
