Szösszenetek
Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba. A nő, akit a város egyik bolondjának tartottak. Mindenki ismerte, és inkább kikerülte. Látták,
Élt egyszer egy lelkész, akinek szent meggyőződése volt, hogy Isten a kellő pillanatban lenyúl az égből, és csodaszerűen megsegíti. Történt egyszer, hogy árvíz kerekedett, és már a házakat is veszélyeztette. A lelkész ült a templomban,
Ahogy ücsörgök a domboldalon, van időm alaposan megfigyelni a természetet. El kell ismernem, hogy tökéletes. Aki ezt alkotta, csakis zseni lehetett. És természetesen sikeres, még akkor is, ha ezt nem mindenki értékeli. Elmélázok egy kicsit,
Megcsörren a telefon. Lányom veszi fel, mivel épp vezetek. Igen, mondja. Sietünk. Már csak 450 km. Jó. Persze, azért vigyázunk. Szia. És kinyomja. Egymásra nézünk. Automatikusan megnyomom a gázt. Már félúton vagyunk! Tarts ki,
A mi drága Dunánk! A méltóságteljes öreg hölgy, mindig tanít minket. Most például azt, hogy mi az igazi érték. Mi, akik mellette lakunk, falvainkban, városainkban, ki tudja mióta, ismerjük, szeretjük, csodáljuk. Ezer arca van! Ha
Sokan mormolunk kis imát, evés előtt, hogy "jövel Jézus légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk". Az évek alatt automatikussá vált ima, hirtelen inspirációból, kibővítve ezzel a mondattal, nemrég új értelmet nyert életemben. Mikor elhagytam
Elnézve ezt az alpesi hegyről lezúduló patakot, ami az olvadt hóból, esőből ered, észreveszem, hogy útja nem egyenes. Hihetetlen energiával és erővel képez magának utat innen - onnan, hogy aztán az összes vizet,
"Itt már mindent szabad! Teljesen felborultak a dolgok!" Szoktuk hallani, és bizony jó magunk is rábólintunk. Nagy harc folyik. Épp most lehetünk tanúi a végső, nagy ütközetnek. Egymásnak feszül a gyűlölet és a szeretet. Sokan
Számomra Jézus a mérce. Nagyon magas léc ez. Szinte elérhetetlen. Tudom. Hisz az ő tudatszintje nem vetekedik senkiével sem. Amit ő képvisel, az a hatalmas Szeretetenergia, a Forrás energiája, amire mindannyian vágyakozunk, és ami természetesen
Kaptál már ilyet? Persze, ajándékot ad és kap az ember: csak úgy, vagy szülinapok, névnapok alkalmából és ugye karácsonykor. De felejthetetlent? Ami nem tárgyi ajándék, és ami spontán, szívből jövő? Ami egyszeri, megismételhetetlen? Én kaptam:
