A belső békéd megteremtése (2. rész): A megbocsájtás öröme

Ahogy az elengedés – elfogadásnak, a megbocsájtásnak is van párja: A bocsánatkérés.

És talán ez a „kettős” a legnehezebb feladat földi életünk során. Egyetértesz?

A bocsánatkéréssel még elboldogulunk valahogy, mert bizony előfordul, hogy nekünk is vaj van a fülünk mögött. És amikor ezt felismerjük, szégyenkezve bár, de megtesszük a megfelelő lépéseket. Bocsánatot kérünk. Legalábbis, ha már kellő bölcsességgel rendelkezünk ahhoz, hogy elismerjük, hibáztunk vagy megbántottunk valakit.

Mert ti is tudjátok, sokan vannak, akiknek ez nehézséget okoz, hisz még nem tartanak ott a fejlődésükben. Ők azok, akiknek mindig igazuk van, sohasem hibásak, sohasem vétenek más ellen, sohasem bántanak meg senkit.  Csak a másik. Itt még az EGO parancsol.

Ezzel kapcsolatban hagy meséljek el valamit, ami velem történt meg.

Volt férjem, még amikor együtt éltünk, egy alkalommal véletlenül alaposan rálépett a lábamra. Én fájdalmamban kiáltottam egy nagyot, mire ő, ahelyett, hogy a „jaj, ne haragudj, bocsi” varázsszavakat kimondta volna, kijelentette: ne jajgassak, én vagyok a hibás, minek volt pont ott a lábam, ahová ő lépett. Egy pillanatnyi döbbent csönd után, a gyerekekkel elkezdtünk nevetni ezen az abszurd megoldáson. Ő persze méltatlankodott és megsértődve elvonult. Az egója győzött.

De mi a helyzet a megbocsájtással? Azért őrült nehéz, mert általában a minket ért akár gyermekkori sérelmeket, bántásokat, megcsalásokat lenne jó a lelkünkben lerendezni, elengedni és a végén megbocsájtani.

Sokszor éveken keresztül képesek vagyunk ezeket szívünkben, kis energiadobozokban hét lakat alatt tárolni. Ami szent és sérthetetlen! Az enyém! Nem adom! Kell nekem! Nem is tudjuk, mennyi kárt okoznak nekünk, mennyi fizikai betegség ered belőle!Bizony jó lenne tőle minél hamarabb megszabadulni, de amikor olyan nehéz!Mert való igaz, a megbocsájtáshoz idő kell. Idő a sérelmek, bántások feldolgozásához, megértéséhez és elengedéséhez. Szerintem a legnehezebb földi próbatétel. Számtalanszor szembesülök vele, amikor jönnek hozzám terápiára.

Egyszer, régen, egy öreg javasasszony azt mondta nekem, amikor látta, hogy a düh és harag elborítja a szívemet, elvakítja a szememet:

„Nézd, jogod van haragudni, meg NEM bocsájtani, hisz szabad akaratod van. De ha sikerül megbocsájtanod, ezáltal letudod a karmádat, és akik bántottak, azokkal következő életedben többet nem kell találkoznod.”

„Tényleg?”Kaptam fel a fejem.

„Tényleg”. Mondta mosolyogva. Tudta jól, hogy ez a nagyon is földi mondat segíteni fog. És valóban. Mindjárt jobb kedvre derültem.

 

Így indultam el a megbocsájtás útján. Évekig gyakoroltam, míg egy szép napon arra ébredtem, haragom elillant, elengedtem mindent. Végre szívből, könnyedén ki tudtam mondani: Nem haragszom rád.

Mázsás kőtől szabadultam meg. Már nem érdekelt, nem számított, hogy valaha az érintettek bocsánatot fognak e kérni. Már nem volt fontos. Abban a pillanatban rájöttem, valójában önmagamért bocsájtottam meg. Az én lelki békémért és jövőmért.

Kívánom nektek is a megbocsájtás szívből jövő örömét!   🙂

 

 

2018-01-08T19:45:08+00:00
error: Content is protected !!