Be nem tartott ígéretek, meg nem tartott fogadalmak

-Ili , szeretlek, sose hagylak el!

 -Józsi, ígérem, mindig csak a tiéd leszek!

-Ásó, kapa, nagyharang válasszon el minket!

-Ígérem, megteszem!

-Fogadom, hogy lefogyok, mindennap futok, leszokok a cigiről, az italról!

-Ígérem, megváltozom!

-Fogadom, hogy nem engedek többet a kísértésnek!      Stb, stb, stb …

Ugye neked is voltak ilyen, vagy ehhez hasonló ígéreteid, fogadalmaid? És betartottad őket? Mindet?  Ha igen, csak gratulálni tudok! De azt hiszem, mindannyiunknak van, vagy volt olyan, amit részben, vagy egyáltalán nem tartottunk be. Ilyenkor általában legyintünk, nem vesszük komolyan. „Ugyan már, nem baj, ha nem tartom be. Gyenge pillanatomban ígértem meg. Már akkor tudtam, hogy úgysem fogom betartani.” És azt gondoljuk, hogy ezzel el van intézve a dolog.

Ha magunknak fogadunk meg valamit, úgy hisszük, senki nem tud róla. Ez így igaz, legalábbis ami a külvilágot illeti. De vajon a magunknak tett ígéret nem fontos? Valójában ezek saját magunk megmérettetései.

Ha másnak ígérünk valamit, az nyomasztóbb tud lenni, de sokszor ahelyett, hogy megtartanánk, elhessegetjük azzal, hogy á, már úgyis elfelejtette. Valóban elfelejtődik egy ilyen ígéret, fogadalom?

Persze: Vannak az életben olyan helyzetek, amikor nem tudjuk kikerülni a fogadalmakat, ígéreteket. Ilyen helyzet pl. a házasságkötés, bizonyos hivatalos eskük és fogadalmak. De most nem ezekről írok, hisz ezek külső, „kényszerítő” hatásra történnek. És bizony előfordul, hogy ezeket sem tudjuk betartani.

Most nézzük meg, hogy energetikailag valóban semmiség-e az egész?

Abban a pillanatban, amikor megígérünk másnak valamit, az energetikailag  „életre kel”, és mint minden, ez is feljegyeztetik az Akasha krónikába.

Ezzel a dolog le is volna rendezve, hiszen minden gondolatunk, cselekedetünk, érzéseink, az egész életünk minden pillanata fel van jegyezve, hogy aztán hazatérve, ha szükség van rá, visszanézve elemezni tudjuk. Ha betartjuk, oké. Ha magunknak nem tartjuk be, a próba nem sikerült, de lesz lehetőségünk újra megpróbálni.

De a másnak, másoknak tett fogadalom, ígéret már olyannyira komoly dolog, hogy ha nem tartod be, akkor az megmarad, ha nem vonod vissza, nem oldódik fel. Viszed magaddal teherként a következő életeidbe mindaddig, amíg végül valahogy be nem tartod, vagy be nem tartatja az „Univerzum”.

Íme, egy érdekes eset:

Egy ismerősöm állandóan szűkös anyagi helyzetben volt, annak ellenére, hogy mindent megtett anyagi gyarapodása érdekében. Sok év után elunta, és lélekgyógyászhoz fordult segítségért, vajon miért nem jut egyről-kettőre? Egy gyógyító meditáció során kiderült, az illető előző életében valaminek hatására könnyelmű szegénységi fogadalmat tett, és mivel akkor nem lett pontosan tisztázva, meddig tartson, ebbe az életébe is cipelte magával. Tehát a fogadalmak, ígéretek addig „élnek”, amíg fel nem oldódnak valahogy.

Éppen ezért érdemes mindig alaposan meggondolni, hogy megígérünk-e, megfogadunk-e valamit. Inkább ne ígérgessünk, és ha kérik tőlünk, érdemes esetleg azt válaszolni: hogy ne haragudj, tisztában vagyok azzal, hogy ennek súlya van, és én ezt most nem tudom neked megígérni. Így mentesülsz az esetleges jövőbeli „kellemetlenségektől” .

2018-06-25T10:17:10+00:00
error: Content is protected !!