Amikor a Duna tanít!

A mi drága Dunánk! A méltóságteljes öreg hölgy, mindig tanít minket. Most például azt, hogy mi az igazi érték.

Mi, akik mellette lakunk, falvainkban, városainkban, ki tudja mióta, ismerjük, szeretjük, csodáljuk. Ezer arca van! Ha nem lenne, mi is szegényebbek lennénk. Hisz milyen jó is a partjára kiülni, sétálgatni mellette, biciklizni, futni, kutyával, baráttal, vagy akár egyedül. Vagy nyáron lefeküdni, napozni a partján, megmártózni hűs vizében. Megfigyelni csodálatos élővilágát.

A Dunának nagy lelke van ám! És olyan bölcs, hogy mindig tudja, mit sugalljon annak, aki kiönti neki gondját, baját. Ha leülsz a partjára, szinte érzed, ahogy körbeölel, megvigasztal, ha arra van szükséged.

És most, ezekben az időszakokban vize megcsappant, csak apadt, apadt, szinte lefogyott. Az emberek eleinte fel se figyeltek rá. Aztán érdekes dolog történt. Egyre többen mozdultak ki zugaikból, a tévé, számítógép mellől. Kimentek a partra. Nézelődtek, tanakodtak. Meddig apad még? A gyerekek a telefon és számítógép pötyögtetése helyett csillogó szemmel, izgatottan rohangáltak fel – le a mélyen benyúló parton. Családok böngészték a köveket, kavicsokat, kagylókat, hátha valami érdekességet találnak. A kutyák új szagok után kajtattak ide-oda.

Ezzel a nagy „fogyással” a Duna megengedte, hogy meglássuk a medrét, megnézzük mit is rejtett idáig. Volt benne minden. Hajóroncsok rejtette kincsek, érdekes tárgyak, világháborús bomba, még egy rég elsüllyed autó is.

Most lehetőség nyílt arra, hogy megtisztítsuk. Remélem, rajtam kívül mások is összeszedték a szemetet, törött üvegeket, műanyag flakonokat, a felelőtlen horgászok segédeszközeit, mindenféle otthagyott dolgokat, amit a nemtörődöm emberek dobáltak el, nem tisztelvén a természetet.

Sokan aggódtak, megkongatták a vészharangokat. Mi lesz? Csak nem fog kiszáradni? A Duna nélkül elképzelhetetlen az élet!

A mi drága Dunánk mindig tanít minket. Hogy a természet egy érték, becsüljük meg végre. Hogy találjunk vissza hozzá, mert nekünk nem a monoton tévé, a számítógép, okos telefon és a panellakás a természetes közegünk, hanem a természet. A vízpart, a fák, virágok, erdők-mezők, hegyek, benne lakó állatok. Mert a Duna még tudja, ha mi már el is felejtettük, hogy a lelkünket, testünket igazából a természet ereje tölti fel, mert mi is szerves részei vagyunk. Ébredj fel végre te is, kedves barátom! 🙂

2018-10-30T10:04:15+00:00
error: Content is protected !!